2017. szeptember 21., csütörtök

2.rész


Másnap reggel, Semi már nem volt a lakásban. Sajnos, mivel itthon nem találtam semmit, kénytelen voltam kihagyni a reggelit. Gyorsan rendbe szedtem magam és nekiláttam a takarításnak. Ha már ez volt a feltétele annak, hogy itt maradhassak, akkor természetesen megteszem amit mondott. Szerencsére a ház nem volt olyan piszkos, így csak pár edényt kellett elmossak, illetve fel kellett söpörnöm. Miután ezekkel végeztem, ideje volt, hogy nekilássak az ebédnek. Sajnos nem volt semmi alapanyag, ezért kénytelen voltam pénzt keresni a házban, hogy elmehessek a boltba. A ház amiben Semi és egy Iwanishi nevű pasi élt, nem volt túl nagy. Két szoba, egy nappali egy konyha és egy fürdő. A ház két szintes volt és elég remdezett. Felül volt Semi szobája, amit én foglaltam el, ő pedig a nappaliban aludt. Kicsit bántott is a dolog, meg is mondtam neki, hogy majd én alszok a kanapén, de mintha meg se hallotta volna. Azt hiszem tényleg érdekli mi lesz a gyermekünkkel, jól lehet ezt nem hangoztatja. Az egyetlen ami igazán zavar, hogy a ház el van zárva a környéktől. Persze érthetően egyikőjük sem akarja, hogy megtudják mi Semi foglalkozása. Felmentem a szobába, hátha találok egy fiókot vagy egy kisebb dobozt, amiben van egy kevés aprópénz, amiből megvehetem az ebédnek valót. Szerencsém volt, hisz az ágy alatt találtam egy varró dobozt, amiben volt egy köteg pénz. Tudom nem lett volna szabad, de zsebre vágtam és miután bezártam a bejárati ajtót, mentem is a boltba, ahol megvettem mindent, ami a yakisoba elkészítéséhez szükséges. Továbbá elmentem a gyógyszertárba, hogy megvegyem az orvos által felírt vitamint, amit a terhesség alatt kell szedjek. Miután ezekkel végeztem, mentem is vissza, hogy megcsinálhassam az ebédet, mielőtt Semi hazaér. Szerencsére az anyám, vagyis akiről azt hittem, hogy az, elég sok étel elkészítésére megtanított, így ezzel nem volt problémám. Viszonylag hamar elkészültem, majd egy picit rendbe szedtem magam.
- Megjöttem! - csapódott be az ajtó. Semi egy fekete atlétában volt, az egyik kezében pedig a vérfoltos sárga inge, a másikban pedig egy jókora szatyor, tele ruhákkal.
- Üdv itthon! Megcsináltam az ebédet, ha éhes vagy!
- Mégis miből csináltál te ebédet? Hiszen nem volt itthon semmi sem!
- Izé..szóval kivettem az ágy alatt lévő dobozból a pénzt és abból vásároltam meg a hozzávalókat és a vitamint amit az orvos írt fel.
- A fenébe, tegnap miért nem tudtál szólni? Az a pénz Iwanishi eldugott pénze, ami csak vég szükségesetére kellett volna! - látszott, hogy egy kicsit mérges volt, de a hangjából ítélve, inkább kétségbeesettnek tűnt.
- Ne haragudj, de szerettem volna teljesíteni azt amit megígértem neked! Egyébként, mi ez a szatyor a kezedben?
-Ezeket a ruhákat Iwanishi felesége küldte neked, meg van benne még pár dolog, ami kellhet a gyereknek: cumisüveg, takaró, meg hasonlók.
- Köszönöm Semi! - elvettem tőle a szatyrot és nyomtam egy puszit az arcára. - Ha ideadod az ingedet kimosom neked!
- Ne fáradj, ezt majd elintézem én. Neked különben sem kell a munkámmal foglalkoznod. Megmondtam, hogy a te dolgod, hogy rendben tartsd a lakást, meg vigyázz magadra, amíg a gyerek meg nem születik.
- Na és utána? Mi lesz, miután a gyerek megszületik? Kidobsz engem a lakásból?
- Gőzöm sincs mi lesz utána, talán elveszlek vagy valami! - a házasság lyukat ütött a gyomromba.
- Miért akarnál elvenni, ha nem is szeretsz?
- Mert ez a normális. Ha már voltam olyan hülye, hogy felcsináljalak, akkor kénytelen vagyok vállalni érte a felelősséget.
- Hiszen még a nevemet sem tudod!
- Sugihara Harumi, igaz? Ne hidd, hogy nem jártam utána!
- Nem is biztos, hogy ez a nevem! - Semi hirtelen megtorpant, mintha nem erre a válaszra számított volna.
- Mi a fenéről beszélsz?
- Egy négy éve, volt egy balesetem és odakerültem egy párhoz, akik azt állították, hogy a szüleim. Aztán mielőtt az állítólagos anyám kidobott volna, előtte még elmondta nekem, hogyan talált rám. Egyedül voltam és a gyerekem után kutattam!
- Na látod, megmondtam én, hogy nem vagy szűz! Remélem az a gyerek, nem akar felbukkanni, itt, mert akkor tényleg ki foglak innen dobni!
- Nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne, hiszen nem is emlékszem rá! Na jó, hagyjuk inkább ezt és edd meg az ebédedet! - kiszedtem egy nagy tállal, majd leültem mellé a kanapéra. Összeszorított fogakkal vártam, hogy mégis mit gondol majd az ételről.
- Ez nagyon finom! - nyöszörögte egy hatalmas mosoly mellett. Olyan volt, mint egy kisiskolás, aki már egy egész hete nem evett otthon készült ételt. - Ne felejts el emlékeztetni, hogy ezentúl mindig tegyek félre az ebédre pénzt! Azt akarom, hogy ezentúl is te csináld az ebédet, megértetted? - bólintottam egyet, majd elvettem tőle a tányért és vittem a konyhába, mikor nyilallást éreztem a hasamban. A tányér kiesett a kezemből és hatalmas csattanással ért földet.- Harumi, minden rendben? - jött oda hozzám és leültetett a kanapéra.
- Igen, csak kicsit megfájdult a hasam. Talán azért, mert kicsit túlhajtottam magam.
- Akkor inkább pihenj, majd én feltakarítok! - Semi a konyhába ment és elkezdte feltakarítani a szilánkokat, mikor hirtelen a fülére tapasztotta a kezét.
- Semi, mi történt?
- Csak ez a hülye fűl zúgás, már megint elkezdődött! Már négy éve, egyfolytában ez gyötör!
- Szóval veled is történt valami, négy évvel ezelőtt?
- Mondhatjuk. Elveszítettem valakit, aki fontos volt nekem!
- Na és kicsodát?
- Ahhoz neked semmi közöd, te inkább azzal törődj, hogy kipihend magad, nehogy a gyereknek baja legyen! - én azonban nem hallgattam rá, hanem odamentem hozzá és a tenyeremmel betapasztottam a jobb fülét. Hallottam, hogy Semi légzése lassulni kezd és megkönnyebbült arcot vágott. - Hihetetlen, hogy elmulasztottad. Nekem ez még sose sikerült.
- Talán, nem próbálkoztál eléggé! Ha nagyon akarod, akkor úrrá tudsz lenni ezen, Semi! Egyébként is, ahhoz képest, hogy embereket ölsz, velem igenis kedves vagy!
- Mondtam már, hogy hasonlítasz valakire, aki közel állt hozzám és úgy érzem felelős vagyok érted, meg a gyerekedért. Meg egyébként is, a kisbabák a nők hasában olyanok, mint a kagylók!
- Ezt meg, hogy érted? - erre Semi egy zacskót vitt oda nekem, amiben három kagyló volt, amik folyton lövellték ki magukból a buborékokat.
- Látod ezt? A kagylók a buborékokon keresztül küzdenek azért, hogy életben maradhassanak. Hát a kisbabák is ugyanazt teszik az anyjuk hasában: Küzdenek az életükért! Lehet, hogy az én kisbabám is küzdött az életéért, de esélyt sem adtak rá, hogy megszülessen!
- Szóval ezért vigyázol, most ennyire rám, ugye?
- Talán igen. Nem szeretném, ha megint megtörténne, ennyi az egész.
- Tudod, én nagyon hálás vagyok neked azért, amiért hagyod, hogy a kisbaba küzdhessen az életéért. Én is szeretnék küzdeni érte és magamért is! - láttam, hogy Semi elfordult, majd halkan szipogni kezdett. Csak nem megbántottam őt? - Semi, ne haragudj én nem akartam...- erre nem szólt semmit, csak magához ölelt. Hirtelen átjárt engem egy különös melegség. Semi teljesen más volt, mint tegnap, amikor megismertem. Akkor komolyan féltettem tőle az életemet, de ez most teljesen megszűnt.
- Azt hiszem, te fogod majd visszaadni azt a családot, amit elveszítettem! - suttogta halkan a fülembe.
- Miféle családot?
- Mindegy, ne is törődj vele! Inkább menj fel a szobába és pihenj le! - bólintottam egyet és indultam is volna fel, de az első lépcsőfoknál a látásom elhomályosult és az egész szoba forogni kezdett körülöttem. - Harumi! - hallottam még Semi kiáltását, de többre már nem emlékszem.

3 megjegyzés:

  1. Hát ez egyre érdekesebb szerintem a lány ugyan az akit el akart venni feleségül és akit megtámadtak. Talán a fiú és a lány azért vonzódnak egymáshoz mert valahol tudat alatt érzik, hogy összetartoznak. Kíváncsi leszek mikor fognak erre rájönni.

    VálaszTörlés
  2. Na kezd a sztori egyre izgalmasabb lenni. Ez a Semi mintha egy teljesen már srác lenne mint az előző részben. Kedves és gondoskodó, remélem ilyen is marad. Szegény Harumi, remélem a babának nem lesz semmi baja. Na és hogy mindkettőjükkel pont 4 éve történt valami? Már nagyon várom, kiderüljön, mi is volt az

    VálaszTörlés
  3. Ez a kagylós hasonlat nagyon tetszik. Bár én inkább úgy gondolom, hogy a baba az anyuka hasában olyan, mint a kagylóban a gyöngy.
    Na, jó, be kell ismernem, hogy Mr. Flegmának van egy érzelmes oldala is. Látszik, hogy még mindig a régen történtek hatása alatt van, és nem felejtett el semmit.

    VálaszTörlés

Obserwatorzy