2017. október 1., vasárnap

6.rész


Egy sötét helyiségben vagyok, teljesen egyedül. Hiába nézek körbe, nem látok semmit sem.
- Hazudtál! - hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.
- Hikari? - kérdem, majd megfordulok és akkor kirajzolódik a lány alakja. Az arca csalódott, a szemei könnybe lábadtak.
- Egy szörnyeteg vagy Yu! Ártatlan emberek életét veszed el és még csak nem is érzel bűntudatot emiatt!
- Hikari, nem úgy van, ahogy gondolod! Én csak bosszút akartam állni azon, aki elvette a te életedet és a gyermekünkét!
- Csalódtam benned Yu! Egy szörnyeteg vagy! - ez az egy szó víz hangzott a fejemben. Egy szörnyeteg vagyok, aki bűntudat nélkül gyilkol. De nem én akartam ezt! Soha nem akartam, hogy ez így legyen! Hirtelen Hikari eltűnt, én pedig zilálva ébredtem fel. Körbe tekintettem, a sötét helyiség helyett a szobám fogadott.
- Semi, mi történt? - szembe találtam magam Harumi rémült tekintetével. A lány kiejtette a kezéből a tálcát, majd odarohant hozzám.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni! Annyira örülök, hogy most itt vagy! - magamhoz öleltem és a kezemet a hasára simítottam. Érezni akartam, hogy mozog a baba, onnan tudhatom, hogy él és küzd azért, hogy a világra jöhessen.
- Megint zúgott a füled? Miért nem szóltál, akkor segítettem volna megszüntetni!
- Csak rosszat álmodtam! Szerinted egy szörnyeteg vagyok, Harumi? Kérlek az igazat mond!
- Egyáltalán nem vagy az, bár a munkádtól nagyon félek! Bárcsak abba tudnád hagyni ezt!
- Én abba akarom hagyni! Szeretném ha büszke lennél rám, ezért megmondom Iwanishi-nak, hogy befejezem ezt a munkát és elmegyek keresni valami más munkát! Én bármit elvállalok, csak szeretném, ha nem kellene félned mellettem!
- Semi, biztos, hogy ezt szeretnéd? Hidd el, én nem ítéllek el a munkád miatt.
- Igen, ebben teljesen biztos vagyok! Szeretném ha a kisbaba biztonságban élhetne, egy normális családban! Harumi, segítenél elkészülni? - bólintott egyet, majd elővett egy fehér inget és egy farmert és odaadta nekem.
- Kérlek, nagyon vigyázz magadra! Semi, tudnod kell, hogy én már most is büszke vagyok rád, hiszen emlékszem még hogyan viselkedtél az első néhány napban és mintha most egy teljesen más ember lennél!
- Ezt mind neked köszönhetem Harumi. Te segítettél megváltozni. Köszönöm, hogy mellettem vagy! - magamhoz húztam és megcsókoltam. Miután sikerült elkészülnöm, először Iwanishi-val akartam beszélni. Tudom, hogy meg fog ölni, de ez már nem érdekelt.
- Semi, végre itt vagy! Épp adni akartam neked egy új munkát!
- Én befejeztem! Nem akarom ezt tovább folytatni. Úgy döntöttem, hogy másik munkát keresek és ha a baba megszületik, feladom magam a rendőrségen!
- Neked teljesen elment az eszed? Az a csaj teljesen átmosta az agyadat!
- Nem ő volt, hanem Hikari és igaza volt, én tényleg egy szörnyeteg vagyok! Szeretném ha Harumi és a baba biztonságban lenne.
- Szóval vissza akarsz térni a régi életedhez? Na és mond csak, a régi nevedet is visszaveszed Takada?
- Igen, de már nem leszek a gazdag és elkényeztetett Takada Yu, én magam fogok megdolgozni a pénzemért! Sajnálom Iwanishi, de nem folytatom tovább! - Ez volt az utolsó szavam. Ezután elindultam, hogy kereshessek magamnak valami munkát. Bármi jó lenne, csak törvényes legyen. Szerencsére, kaptam is munkát, egy irodaházban. Mivel van végzettségem, ezért ajánlottak nekem egy munkát, amit el is fogadtam.  Épp vissza akartam menni Harumi-hoz, mikor egy hang megállásra késztetett.
- Bátyus? - megfordultam és egy tizenhat év körüli fiú állt előttem. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet ez a fiú.
- Ne haragudj, de ismerjük egymást?
- Takada Shohei vagyok, az öcséd! - Shohei? Komolyan ő lenne az? Hihetetlen, hogy ennyire megváltozott. Már nyoma sincs annak az ártatlan kisfiúnak, aki régen volt.
- Nagyon más lettél, ne haragudj, hogy nem ismertelek fel!
- Bátyó, te is változtál, de örülök, hogy felismertelek! - Elmondtam mindent az öcsémnek, töviről-hegyire, hogy tisztában legyen a dolgokkal.
- Bátyó, tudnod kell, ha mindent bevallasz a rendőröknek, akkor akár életfogytiglant is kaphatsz! Jól meggondoltad ezt?
- Igen. Tudod, szeretnék olyan életet biztosítani a fiamnak, amit megérdemel. Nem akarom, hogy mikor felnőjön, azt kelljen hallania, hogy az apja egy bűnöző.
- Az a lány tényleg annyira hasonlít Hikari-ra?
- Szinte kiköpött mása! - mutattam is róla egy képet.
- Tényleg pont ugyanolyan mint ő. Gondoltál már rá, hogy talán ő Hikari is lehetne?
- Nem tudom, hogyan deríthetném ezt ki. Valahogy muszáj lenne a végére járnom.
- Nekem van is egy ötletem. Talán beszélned kéne azzal a nővel, aki befogadta. Megkérdezhetnéd tőle, hogy milyen ruhában volt, mikor megtalálta. Talán ez majd közelebb visz téged az igazsághoz.
- Köszönöm a tanácsot, mindenképpen megfogadom. Most viszont mennem kell, nem akarom túl sokáig egyedül hagyni Harumi-t.
- Mikor láthatlak újra?
- Nos, ezt sajnos nem tudom. Egyelőre nem szeretnék visszamenni a házunkba. Szeretném előtte rendbe szedni magamat.
- Én a mamával élek!
- Hogy mondod?
- Apa és anya elváltak Yu! Anyának elege lett, hogy mikor kórházban voltál apa nem engdte neki, hogy meglátogathasson téged!
- Akkor mi lenne, ha egyszer meglátogatnál? A régi gyár melletti házban lakunk Harumi meg én!
- Mindenképpen így lesz! - megöleltük egymást, én pedig visszamentem a lakásba. Úgy döntöttem itt az ideje elmondani az igazat Harumi-nak arról, hogy miért is lett gyilkos belőlem.
- Semi, megjöttél? - sietett oda hozzám és megölelt.
- Igen, megjöttem. Harumi, muszáj beszélnem veled valamiről!
- Mi a baj? Azt akarod mondani, hogy nem szeretsz és el akarsz küldeni?
- Erről szó sincs te kis buta hiszen nagyon szeretlek téged! Most valami másról van szó. Gyere üljünk le! - leültünk a kanapéra és belekezdtem. - Először is sikerült munkát találnom!
- Semi, ennek nagyon örülök! Remélem olyan munkát találtál, amit te is élvezni fogsz.
- Igen, olyasmi. A másik az, hogy nem Semi az igazi nevem!
- Akkor ez csak álnév volt?
- Az igazi nevem, Takada Yu és egy építési cég elnökének a fia vagyok!
- Ne haragudj, akkor elnevezhetjük másnak is a kisbabát!
- Nem szükséges, nekem tökéletes ez a név! Tudod, én régebben nem voltam ilyen, senkit sem lettem volna képes megölni. De négy éve karácsonykor megölték a barátnőmet, aki a gyerekemet várta és teljesen elment az eszem, ezért megöltem Hikari gyilkosát. Az apám féltette a család hírnevét, ezért egy bolondok házába dugott. Iwanishi szabadított ki és cserébe, hogy nála maradhattam, kénytelen voltam gyilkolni. Sajnálom, hogy ezt eltitkoltam, de túlságosan féltem, hogy el fogsz ítélni miatta.
- Hiszen ez is hozzád tartozik, emiatt nem foglak elítélni. Csak már nem tudom, hogy hívjalak!
- Hívj Yu-nak! Szeretném a valódi nevemet használni, mert nem akarok többet bujkálni mások elől. Harumi, szeretnék tőled kérdezni valamit.
- Mégis micsodát Yu?
- Hozzám jössz?
- Igen, nagyon szeretnék a feleséged lenni! - erre felálltam és a kanapé alatt lévő dobozból elővettem azt a gyűrűt, amit Hikari-nak szántam és Harumi ujjára húztam. Most már csak azt kell kiderítenem, hogy ki Harumi valójában és végre boldogan élhetünk együtt.

3 megjegyzés:

  1. Na ez mind szép és jó, de ilyenkor szokott beütni a villám, a legjobb dolgokat ilyenkor rombolja le mindig valami vagy valaki. Várom, hogy mi fog történni.

    VálaszTörlés
  2. Uuuh de aranyosak :D
    Előtört belőlem a fangirl, ez a lánykérés nagyon cuki volt! És hogy Yu-nak van egy öccse, az is meglepő volt!:)
    Örülök, hogy Yu végre elmondta az igazat Haruminak, a lány megérdemelte hogy tudjon róla.

    VálaszTörlés
  3. Honnan a fenéből került elő ilyen hirtelen a kisöcsi? Jesszum ennek aztán tényleg nem volt semmi előzménye. Yu jellemfejlődése, vagyis inkább visszatérése a régi önmagához még mindig szépen van ábrázolva.

    VálaszTörlés

Obserwatorzy