2018. március 14., szerda

10.rész

Másnap végre igazán boldogan kellhettem fel. A tudat, hogy Hikari és a fiam annyi év után végre mellettem vannak elég bátorságot adott nekem ahhoz, hogy szembekerüljek az anyámmal. Igaz kicsit tartok a viszontlátástól, elvégre mégiscsak én vagyok az, aki szégyent hozott a családra. Igaz, csak elpattant nálam valami, de az utána következő gyilkosságokat, mind a saját döntésemből követtem el. Megérdemlem, hogy börtönbe kerüljek, sőt akará a halált is megérdemelném, de előbb még meg akarom adni Hikari-nak és a fiamnak azt, amit megérdemelnek és az a börtönön keresztül lehetetlen lenne.Mielőtt elmentem volna munkába, gyorsan csináltam nekik reggelit és már mentem is dolgozni. Szerencsére az új cégnél ahol dolgozok nem ismerik a hátteremet, a nevemet azért megváltoztattam, hogy ez így is maradjon.
- Kitazawa, be tudnál jönni az irodámba! - hallottam meg a főnököm hangját. Nos, a cégnél mindenki Kitazawa Shusaku-ként ismer, nekem pedig ez teljesen tökéletes. Nem szeretném ha rájönnének milyen előélettel is rendelkezem.
- Persze, megyek is! - biccentettem egyet a fejemmel és követtem. A főnököm Ogawara Shota egy negyvenes éveiben járó férfi, aki lassan már tervezi, hogy visszavonul. Az okát senkinek sem volt hajlandó elárulni, így ezt egy nagy homály fedi. A cég az apáméhoz hasonlóan építkezési vállalat, ami hotelek és luxus üdülők építésével és tervezésével foglalkozik. Csak néhány héttel ezelőtt léptem be a céghez, de azt hiszem sikerül úgy teljesítenem, ahogy azt elvártam magamtól. Nem hiába tanultam keményen az egyetemen. 
- Nos, azt hiszem eljött az ideje annak, hogy komolyan elbeszélgessek veled!
- Valami rosszat csináltam?
- Nem, épp ellenkezőleg. A munkád nagyon ösztönzően hat a többi dolgozóra, ami dicséretes. Épp ezért elgondolkoztam azon, hogy előléptetlek téged, projektvezetőnek.
- Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet. Még túlságosan tapasztalatlan vagyok ezen a téren, ráadásul csak nem rég érkeztem a céghez.
- Igen, ezzel én is tisztában vagyok, viszont azzal is, hogy a te fiatalos gondolkodásmódod sikerre fogja vinni ezt a projektet.
- Mégis miről lenne szó?
- Egy másik vállalattal kellene együtt dolgoznod, egy új üdülőközpont megépítésével kapcsolatban. Neked az lenne a feladatod, hogy irányítsd a csapatot és együtt álljatok elő egy igazán egyedi ötlettel, ami az amerikai befektetőt is le fogja nyűgözni.
- Amerikai? Főnök, jól átgondolta ezt?
- Természetesen! Most szedd a holmidat, mert mától kezdve saját helyet kapsz vezető! - igazából fogalmam sem volt mit reagáljak erre, annyira ledöbbentett. Én, mint vezető? Ha rájönnek arra ki vagyok, engem élve fel fognak falni. Mondjuk ez tényleg egy nagy lehetőség és ha a főnököm szerint alkalmas vagyok a feladatra, akkor mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legjobb formánkat nyújtsuk.
- Kitazawa...nem is, vezető! Milyen érzés, hogy most már te is a nagy kutyák közé tartozol? - veregette meg a vállam Ozeki, aki már régóta itt dolgozik, mégis jóval fiatalabb mint én.
- Azt hiszem semmi különöset nem érzek! Nézd, nincs túl sok időm beszélgetni, mert hozzá kell látnunk a projekthez. Apropó, neked, Kino-nak és Noda-nak a csapatban a helyetek!
- Ez csak természetes. Na és mi lesz Wakaba-channal? - Ogawara Wakaba a főnök húga, aki szintén a cégnél dolgozik és már többször is bepróbálkozott nálam, hiába mondtam el neki ezerszer, hogy nekem menyasszonyom van, aki épp a gyerekemet várja. Valami gond lehet a fejével, ha ezt nem képes megérteni.
- Shu-chan, hallottam a bátyám végre előléptetett. Tudtam én, hogy nagy dolgokra vagy hívatott! - jött oda hozzám és megsimogatta a karomat.
- Wakaba-chan, kérlek fejezd ezt be! Nézd, megmondtam már neked, hogy foglalt vagyok szóval kérlek ne tégy úgy, mintha nem tudnád.
- A csajod rövid pórázon tart mi? Hát akkor majd én szépen kiengedem azt a pórázt! - erre meg akart csókolni, én viszont nem hagytam neki.
- Senki sem tart rövid pórázon, legkevésbé Hikari nem. Én nem akarok tőled semmi, kérlek értsd ezt meg! - azzal fogtam a holmimat és azzal mentem fel a második emeletre, ahol ki volt készítve nekem egy iroda. Legalább ott végre nyugtom lehet ettől az idegesítő nőszemélytől. Mikor leültem a székemre, megszólalt a mobilom.
- Yu, remélem nem baj, hogy felhívtalak!
- Nem, de történt valami?
- Semmi komoly, csak gondoltam megkérdezem, hogy halad a munka?
- Szuperül, majd otthon elmesélem. Azt hiszem ennek te is nagyon fogsz örülni! - azzal leraktam a telefont. Kicsit féltem elmondani neki, a Wakaba ügyet mert nem akartam feleslegesen felzaklatni. Így is épp eléggé megviseli őt a terhessége, nem akarom még ezzel is zavarni. Végülis a többiek unszolására Wakaba-t is bevettem a csapatba, így meglett az 5 fő, amit a főnök meghagyott. Szerencsére a munka nem volt olyan hosszú, ráadásul a főnök kimenőt is adott mikor elmeséltem neki, hogy ma szeretnék találkozni az anyámmal, akit már évek óta nem láttam. Nos ezért kell keményen dolgozzak továbbra is. Elköszöntem mindenkitől, majd taxival hazamentem. Most, hogy Ryota itt van végre vidámság fog költözni a házba és pont erre volt szükségem.
- Üdv itthon Yu! - nyitotta ki az ajtó Hikari, én pedig egy puszit nyomtam az arcára.
- Megjöttem! Ryota hol van?
-  A konyhában várja az ebédet. Épp jókor jöttél, még elég meleg.
- Köszönöm Hikari. Boldog vagyok, hogy annyi év után végre boldogok lehetünk együtt. Ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek téged?
- Ahogyan én is téged, de most már menjünk ebédelni! - mindketten a konyhába mentünk, ahol Ryota már elég türelmetlenül mocorgott a székében, ám mikor meglátott engem rögtön jobb kedve lett.
- Papa! - szaladt oda hozzám, mire felkaptam a földről és nyomtam egy puszit az arcára.
- Na, milyen volt az első napod itt?
- Szuper jó, a mama meg én nagyon sokat játszottunk és kaptam forrócsokit is! - olyan boldog voltam, amiért a fiam ilyen boldog és végre nem kell nélkülöznie sem. Visszaültettem a székébe, majd én is hozzáláttam az ebédhez. A Curry amit Hikari készített mennyei volt, de nem mehettem el szó nélkül amellett, hogy terhesen ilyen megerőltető munkát végez.
- Hikari, kérlek legközelebb inkább szólja nekem és majd keresek valakit, aki elvégzi helyetted a házimunkát!
- Ne aggódj miattam, teljesen jól vagyok, megoldom egyedül is. Tényleg mi volt a cégnél, azt mondtad valami fontosat akarsz nekem mondani.
- Igen, a főnököm előléptetett projekt vezetővé és rámbízott egy nagyon komoly munkát!
- Yu, ez csodálatos. Nagyon örülök, hogy végre megtérül a kemény munkád!
- Csak hát az a gond, hogy senki sem tudja, hogy miket tettem korábban, ráadásul még nem is a saját nevemen dolgozok. Ők Kitazawa Shusaku-t ismeri, nem pedig Takada Yu-t! Nagyon nehéz ez az egész!
- Kérlek, emiatt ne aggódj, tudom hogy mindenki el fogja majd fogadni a helyzetet. Szerintem inkább menj készülődni, mert az anyukád és Shohei-kun hamarosan itt lesznek! - végül így tettem. Magamra kaptam egy fekete pulóvert, meg egy kényelmesebb nadrágot és vártam, hogy az anyám és az öcsém megjelenjenek.
- Anya, ez az a ház! - hallottam meg az öcsém hangját. Kicsit elfogott a rémület, de muszáj volt erősnek lennem.
- Shohei, hol van a bátyád? Annyira szeretném már látni az én kisfiama! - erre vettem egy mély levegőt és lesétáltam.
- Szia mama! - képtelen voltam a szemébe nézni, mert borzasztóan szégyelltem magam azért, mert ilyen szégyenletes dolgot tettem, mint a gyilkosság.
- Yu-chan, végre újra láthatlak kisfiam! - erre térdre ereszkedtem előtte.
- Kérlek bocsáss meg nekem azért, amiért szégyent hoztam rád és a családomra! Könyörgök bocsáss meg nekem! - éreztem hogy nem bírom tovább tartani magam és megeredtek a könnyeim. Most tudatosult csak igazán, hogy mennyire buta is voltam. Az anyám erre felrántott a földről, majd erősen felpofozott.
- Idióta! Szerinted ezért jöttem én ide? A fiamat akartam látni, nem pedig, hogy bocsánatért esedezz. Én csak azt akarom, hogy végre újra mellettem tudhassalak téged Yu!
Mama! - szorosan megöleltük egymást, miközben mindkettőnknek potyogtak a könnyei. Annyi év után végre újra az anyám közelében lehettem és ez adott nekem egy különleges megnyugvást.
- Mesélj nekem Yu. Tudni akarom mi történt veled, míg távol voltam és nem azt akarom hallani, kiknek az életét vetted el, mert nem azért vagyok most itt.
- Akkor már tudod?
- Ne haragudj bátyó, de el kellett mondanom neki az igazságot.
- Semmi baj, köszönöm neked, hogy bátor voltál és megtetted amire én képtelen lettem volna. Anya, én megtaláltam Hikari-t és a fiúnkat is.
- De hiszen Hikari-chan nem...
- Nem, életben maradt, ahogyan a gyermekünk is. Ők mindketten itt élnek most velem, mert nem akartam újra elveszíteni őket.
- Yu, annyira boldog vagyok és ahogy látom kész férfi lett belőled.
- Ami azt illeti már van munkám az Ogawara vállalatnál!
- Ogawara? Yu, annak a cégnek a vezetője nem mesélt neked a rivális vállalatokról?
- Ezt meg, hogy érted?
- A cég ahol te állást kaptál, a Takada vállalat legnagyobb riválisa!

1 megjegyzés:

  1. Ezt vártam egy anyától, remekbe sikerült találkozás. Szerintem ezzel a vállalati tyúkkal lesznek még problémák nagyon rámenősnek és ellenszenvesnek tűnik. Olyan fajta ha az enyém nem lehetsz nem leszel másé se. Még rendesen keresztbe tehet a fiúnak.

    VálaszTörlés

Obserwatorzy